Andrew Lane: Halálfelhő (Ifjú Sherlock Holmes 1.)

Miből élünk: A világ leghíresebb nyomozója. A legzseniálisabb elme az irodalomban. De ki is volt Sherlock Holmes, mielőtt a nagy detektívvé vált volna? 1868-at írunk, Sherlock Holmes 14 éves. Élete teljesen átlagos egy katonatiszt fiaként: bentlakásos iskola, jó modor, klasszikus műveltség a Brit Birodalom gerincoszlopa. De hamarosan mindez megváltozik, Hampshire-be küldik, hogy különc nagybátyjával és nagynénjével éljen. Így kezdődik az a nyár, amelynek során Sherlock nyomára bukkan élete első gyilkosságának, egy emberrablásnak, korrupciónak és egy zseniálisan rosszindulatú és különlegesen gonosz bajkeverőnek. Egy új sorozat letehetetlen első kötete, mely hűen követi az eredeti Sherlock Holmes-történetek szellemiségét. Méltó előzmény. Két holttest. Egy felejthetetlen hős. Egy legenda születése.

A Jóslatok Hálójában nagyon elijesztett a krimiktől, de úgy gondoltam, hogy ez, majd jó lesz. Ó, HOGY MILYEN JÓ, HOGY ELOLVASTAM! IMÁDOM!!!

Lane nagyon jó író, nem tudom eléggé hangsúlyozni. Kiválóan adja vissza a kort: a nyelvezet, a földrajz, még a hossz meg az űrmértékekek is korhűek. És persze a pénz is. E/3-ban vagyunk, és tökéletesen belátjuk Sherlock elméjét, még romantika is van, de nagyon tini szerelem szinten.

Kezdjuk a nyomozással. Kiválló, de tényleg! Nincs benne sok csavar, de nem is kell, mert tényleg alig tudunk valamit. Csak ködös részleteket látunk, és talán nem is értjük, hogy Sgerlock, hogy jött rá mind erre. (Vissza lapozva amúgy tényleg minden összefögg.) A nyomozás alatt eljütunk Londonba és Franciországba is, amiket szintén korhűen ad vissza az író.

Nem olvastam az eredeti Sherlock Holmest, de többen mondták, hogy számos utalás van azokra, és tényleg látták (ők, akik olvasták az eredetit), hogyan alakult ki Sherlock jelleme.

Rengeteg akció jelenet van, az események pörögnek, szinte minden lapon történik valami. Egy percet sem unatkoztam a könyv felett, mert egy oldalnyi lassú rész sincs.

A karakterek is élethűek nem tökéletesek. Esetleg annyiba tudok belekötni, hogy Sherlock túl vakmerő és kíváncsi. Túl sok életveszélyes helyzetbe keveredik a kívánsisága miatt. Ami nem nagy baj, csak ugye nem reális.

Mondjuk nem éppen élethű jelenetből akad egy pár, de ott annyi izgalom tereli el a figyelmet, hogy rá sem hederítesz. 

A háttérben munkálkodó gonosz valami fenomenális! Fény derül a háttértörténetére is, és tényleg meg is tudjuk érteni valamilyen szinten. 

Az eredeti kiadás

A nagy leleplezős jelenetben ismerjük meg igazán a gonoszt, ami a könyv egyik fénypontja volt (mert több is volt).

Egész jó volt: a kor ábrázolása, a cselekmény, a nyomozás, a

karakterek, a gonosz

Sántított: néhol nem épp reális

Kedvenc karakter: Amyus

Cselekmény:5/5 

Karakterek: 5/5

Borító: 5/3 Az eredetinél jobb, de aztán odakint kiadták másik borítóval

is, ami mellet elbújhat a magyar

Egy másik kiadás

Cassandra Clare: Csontváros (Végzet Ereklyéi 1.)

Miből élünk: Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...

Talán ez a sorozat volt rám a legnagyobb hatással, mert az itt bemutatott világban lennék a leginkább otthon.

Clare fantasztikus író! A stílusa és a fogalmazása is gyönyörű, a karakterei tényleg élő emberek... Nem próbálja utánozni az Alkonyatot semmiben, tényleg a maga világát teremtette meg. Max. a vámpírok a közös pont a két regényben.

A világ. Az eddigi legjobb világfelépítés, amihez szerencsém volt! Van itt minden, hisz urban fanasy. Vannak az Alvilágiak: vámpírok, lükantrópok, boszorkányok és a tündérek. A vámpírok és a farkasok valamilyen démoni kórral megfertőzött emberek, a boszik félig démonok és félig emberek és a tündérek pedig az angyalok és a démonok gyermekei.

A főszerepben viszont az Árnyvadászok vannak, azaz félig angyal és félig ember lények. Ők itt a démonvadászok. A Földön csak Árnyvadászok rendelkeznek rúnákkal, amik rengeteget segítenek nekik a démonok legyűzésében.

A rúnák

A humor is nagyszerű, Clare igazi Humor Herold. A karakterek mind húsvér figurák, és főgonosz sem az a "Engem sosoem szeretett senki, ezért mindenki dögöljön meg!" típus. Valentine csupán teljesen elkötelezte magát a célja mellett, és ebbe beleőrült. 









Egész jó volt: A karakterek, a világ, a lények, a cselekmény

Sántított: Néhol átlátszó

Kedvenc karakter: Simon, Clary, Isabelle, Jace

Cselekmény:5/5

Karakterek:5/5

Birító:5/5

Ajánló #1

Mondhatni beteges a mi kapcsolatunk a könyvel, és a sorozattal is. Amikor kijött a film előzetese napjában ötször is megnéztem, de már leszorítottam napi egyszerire.

A YA irodalom kedvelői már minden bizonnyal hallottak róla, de azért elmondom, hogy mi is akar ez lenni.
Clary árnyvadász csak épp nem tudja. Míg egy este szemtanúja nem lesz egy árnyvadász akciónak. Először nem is akar vele foglalkozni míg el nem rabolják az édesanyját őt pedig megtámadja egy démon.

Hogy miért merem ajánlani?
Clare fantasztikus író. Nagyszerű karaktetrek, humor, akció és egybefüggő cselekmény jellemzi a könyveket.
Néha átlátszó, máskor meg csak bámuljuk a könyvet a meglepetéstől.
A romantika csak másodlagos, és az első rész javában lány szemszögből íródott, de a másodiktól kismiljó nézőpontunk lesz.

Áradozhatnék még jó sokáig róla, de elég, ha beütöd a keresőbe, hogy Csontváros és ezer hasonló posztot találsz.

Később kritika. B-)

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Most az elején, had szögezzem le, hogy, aki kedvelte a könyvet az NE! olvassa el!

Miből élünk: Hot Hill teljesen átlagos kis város, de ez csak a látszat. Mert nem elég az, hogy olyan elvetemült emberek laknak itt, hogy Rhettnek meg JÉZUSnak nevezik el a gyereküket, de bizony mágikus dolog is zajlanak itt. Ugyanis a Hot Hill High faliújságára valaki jóslatokat függeszt ki, amik bizony valóra is vállnak. Így történik, hát, hogy Ada, és két baratnője belekezd az elétveszéjesen sablonos kalandjukba.

Fúúú... Hol is kezdjem? Annyit szemeztem ezzel könyvel, hogy az nem igaz. Szép borító, jó fülszöveg és megannyi áradozó értékelés... De szép is volt. :( Csak, hogy Grapes (mint rajta kívül még oly sokan) bemutatta nekünk, hogy lehet egy jó alap ötletet elrontani azzal, hogy a végletekig elhúzzuk, rosszul vitelezzük ki, papírmasé figurákkat szerepeltetünk és sablonok szerint dolgozunk.

A könyvnek rossz a kivitelzése, leírások alig akadnak csak párbeszéd és egy csomó fölös rizsa. Ugyanis a történet tanulságos akar lenni és ezt olyan gyengén adta elő, hogy csak néztem a könyvet. A tanulságot,  és a mondani valót elszokták relyteni a sorok között, és  az olvasó a karakterekkel együtt jön rá, hogy ennek mi az értelme. Hát itt csak úgy elénk volt hajítva, hogy Nesze edd meg neked ez is jó! Pl.:

"Nem Edna dús idomai tehettek arról, hogy Adam rá se néz, hisz
más fiúknak épp ez a forma jön be." - Ki nem találjuk, hogy ezzel mit akartál mondani.

"Talán botoxoltatnom kéne,
villant át az agyamon, de rögtön el is vetettem az ötletet, mert én,
a természetesség aktivistája nem engedhetek meg magamnak mindenféle
ócska trükköt, még akkor sem, ha egyáltalán nem vagyok
megelégedve avval, amit látok." - Ezt sem.

Amúgy ezekkel egyet értek csak azért szebben is lehetett volna.

Az írásmód egy 8.-kos gyerek fogalmazásával/fanficével egyenlő.

A hangulat sem az igazi. Ugye amerikában játszódik, de magyar írta. Ebből jön, hogy a sztereotípiákat vetíti rá egy magyar gimire (tudum mert gimis vagyok és minden olyan volt, ahova én járok). És ami igazán nagy hangulati baki, hogy nem érezzük azt a fantasy szagot mert kb. az utolsó 20-30 oldalon megy át fantasy-be a story.

Ugye E/1-ben vagyunk és ami főhősünk meséli a történetet, de úgy, hogy az teljesen idegen egy 18 éves lány szóhasználatától.

Térjünk át a kedvencemre a könyvben. A karakterekreKartonfigurákra. 

Ne ezek okaztak nekem rémálmokat. Senkiről sem élt kép a fejemben. Senkinek sem volt jelleme csak folyton ugyan azt csináták (a hajukat csavarták, a karkötőjüket nyűzták...). 1-2szer még jól van, de a főszereplő csaj a 4. fejezetben 30.jára simizi a fülét. Mindenki nutóriusan a hajába túr, ami csak azért kellet, hogy a hajszínt meglehessen említeni. A nevektől könnybe lábadt a szemem. Rhett. Milyen gyakran találkoznánk Ameriában Rhett nevű emberrel? Mindenki sötét, mint az éjszak. És a párbaszédek is az idegeimen táncoltak.

Találkozunk tolószékes indiánnal. Kicsit ismerős, és nem csak ez. A kajálós jelenetnél Adanak 2 év után feltűnik 3 srác, akik nem esznek, nem beszélnek senkivel és szín fehérek. (Ki nem találom, hogy mik. És róluk azért volt kép a fejemben.)

Egész jó volt: A napi hírek ötlete (ez miatt érdemel egy egész csillagot)

Sántított: A karakterek, a bakik, a stílus, szinte az egész egy sablon

Kedvenc karakter: Senki

Cselekmény:5/1

Karakterek:5/0

Borító:5/4,5

Olvass bele!

Talán, ha ezt olvasás közben nézem meg még el is tudtam volna őket képzelni. :)