Most az elején, had szögezzem le, hogy, aki kedvelte a könyvet az NE! olvassa el!
Miből élünk: Hot Hill teljesen átlagos kis város, de ez csak a látszat. Mert nem elég az, hogy olyan elvetemült emberek laknak itt, hogy Rhettnek meg JÉZUSnak nevezik el a gyereküket, de bizony mágikus dolog is zajlanak itt. Ugyanis a Hot Hill High faliújságára valaki jóslatokat függeszt ki, amik bizony valóra is vállnak. Így történik, hát, hogy Ada, és két baratnője belekezd az elétveszéjesen sablonos kalandjukba.
Fúúú... Hol is kezdjem? Annyit szemeztem ezzel könyvel, hogy az nem igaz. Szép borító, jó fülszöveg és megannyi áradozó értékelés... De szép is volt. :( Csak, hogy Grapes (mint rajta kívül még oly sokan) bemutatta nekünk, hogy lehet egy jó alap ötletet elrontani azzal, hogy a végletekig elhúzzuk, rosszul vitelezzük ki, papírmasé figurákkat szerepeltetünk és sablonok szerint dolgozunk.
A könyvnek rossz a kivitelzése, leírások alig akadnak csak párbeszéd és egy csomó fölös rizsa. Ugyanis a történet tanulságos akar lenni és ezt olyan gyengén adta elő, hogy csak néztem a könyvet. A tanulságot, és a mondani valót elszokták relyteni a sorok között, és az olvasó a karakterekkel együtt jön rá, hogy ennek mi az értelme. Hát itt csak úgy elénk volt hajítva, hogy Nesze edd meg neked ez is jó! Pl.:
"Nem Edna dús idomai tehettek arról, hogy Adam rá se néz, hisz
más fiúknak épp ez a forma jön be." - Ki nem találjuk, hogy ezzel mit akartál mondani.
más fiúknak épp ez a forma jön be." - Ki nem találjuk, hogy ezzel mit akartál mondani.
"Talán botoxoltatnom kéne,
villant át az agyamon, de rögtön el is vetettem az ötletet, mert én,
a természetesség aktivistája nem engedhetek meg magamnak mindenféle
ócska trükköt, még akkor sem, ha egyáltalán nem vagyok
megelégedve avval, amit látok." - Ezt sem.
villant át az agyamon, de rögtön el is vetettem az ötletet, mert én,
a természetesség aktivistája nem engedhetek meg magamnak mindenféle
ócska trükköt, még akkor sem, ha egyáltalán nem vagyok
megelégedve avval, amit látok." - Ezt sem.
Amúgy ezekkel egyet értek csak azért szebben is lehetett volna.
Az írásmód egy 8.-kos gyerek fogalmazásával/fanficével egyenlő.
A hangulat sem az igazi. Ugye amerikában játszódik, de magyar írta. Ebből jön, hogy a sztereotípiákat vetíti rá egy magyar gimire (tudum mert gimis vagyok és minden olyan volt, ahova én járok). És ami igazán nagy hangulati baki, hogy nem érezzük azt a fantasy szagot mert kb. az utolsó 20-30 oldalon megy át fantasy-be a story.
Ugye E/1-ben vagyunk és ami főhősünk meséli a történetet, de úgy, hogy az teljesen idegen egy 18 éves lány szóhasználatától.
Térjünk át a kedvencemre a könyvben. A karakterekreKartonfigurákra.
Ne ezek okaztak nekem rémálmokat. Senkiről sem élt kép a fejemben. Senkinek sem volt jelleme csak folyton ugyan azt csináták (a hajukat csavarták, a karkötőjüket nyűzták...). 1-2szer még jól van, de a főszereplő csaj a 4. fejezetben 30.jára simizi a fülét. Mindenki nutóriusan a hajába túr, ami csak azért kellet, hogy a hajszínt meglehessen említeni. A nevektől könnybe lábadt a szemem. Rhett. Milyen gyakran találkoznánk Ameriában Rhett nevű emberrel? Mindenki sötét, mint az éjszak. És a párbaszédek is az idegeimen táncoltak.
Találkozunk tolószékes indiánnal. Kicsit ismerős, és nem csak ez. A kajálós jelenetnél Adanak 2 év után feltűnik 3 srác, akik nem esznek, nem beszélnek senkivel és szín fehérek. (Ki nem találom, hogy mik. És róluk azért volt kép a fejemben.)
Egész jó volt: A napi hírek ötlete (ez miatt érdemel egy egész csillagot)
Sántított: A karakterek, a bakik, a stílus, szinte az egész egy sablon
Kedvenc karakter: Senki
Cselekmény:5/1
Karakterek:5/0
Borító:5/4,5
Talán, ha ezt olvasás közben nézem meg még el is tudtam volna őket képzelni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése